Az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) 1993-ban kezdett bele átfogó mozdonykorszerűsítésbe. Ekkor nagy számban szolgáltak még II. Világháború előtti mozdonyok, ezért az SGP és ELIN gyárak konzorciumától szinte űrtechnikának számító mozdonyokat rendeltek. A mozdonyok három sorozatot alkotva jelentek meg: három 1012-es prototípus mozdony 230 km/h végsebességgel a mai Taurusokhoz hasonló univerzális szerepkörre, öt 1822 sorozatú mozdony kétáramrendszerű, az osztrák 15 kV 16,7 Hz mellett az olasz 3 kV egyenfeszültséget is ismerte, így a Villach-Innichen (San Candido, Dél-Tirol)-Innsbruck közötti korridorforgalomban közlekedhettek, illetve 18 1014 sorozatú a tervezett Bécs-Budapesti világkiállítás okán a magyar 25 kV 50 Hz váltófeszültséget is ismerő kivitelben készült, és a kiállítás meghiúsulása után is a két főváros közötti EuroCity forgalomban közlekedtek. A legendás szépségű mozdonyok megkapták a vasúti dizájn legrangosabb elismerésének számító Brunel-díjat is (nemrég a MÁV Budapest-Újszász-Szolnok vasútvonalon épített új megállóhelyi típusépületei is ebben a kitüntetésben részesültek).

A mozdonyokkal azonban komoly problémák voltak, a hosszú EC-khez nem voltak elég erősek, tehervonatokat pedig egyáltalán nem volt érdemes vontatni velük, így az EC-kről rövidesen a Tatabánya és Bécs közötti EU-Regio vonatokon, illetve az akkortájt villamosított Deutschkreuz-Sopron(-Bécs) vonal személyvonatain találták magukat. Itt is kiváltották őket azonban a gazdaságosabb Talent motorvonatokkal. Volt egy rövid kalandjuk a CityAirportTrainen is, de itt megbízhatatlanságuk miatt hamar Taurusokra cserélték őket. Utolsó bevetési területként Pozsony és a Semmering túloldalán található Mürzzuschlag között vittek hétvégi kirándulóvonatokat, majd még mérő- és próbavonatokon kísérleteztek velük, de ott sem válltak be, így leállították őket. A 1012 és 1822 sorozat már korábban leállt, előbbiek Svédországban tehervonatoznak, utóbbiak kis lengyel leszereplés mellett kerülnek fokozatosan a lángvágó alá.

Sok országba próbálták továbbértékesíteni a mozdonyokat, ám még bőven áron alul a katasztrofális mozdonyhelyzettel rendelkező Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság is visszautasította őket; nem véletlenül, hiszen mindkettő ország igen megbízható ASEA-licensz mozdonyokkal dolgozik, nincsenek a problémás gépekhez hozzászokva. Természetesen Magyarországot is megkörnyékezték velük, ám szerencsénkre ebből sem lett üzlet.

Eddig különböző helyeken tárolták őket, mivel a banki jelzálog miatt nem lehetett a fölösleges mozdonyokat leírni; most ez lejárhatott, mivel a gépek tegnap elindultak a vesztőhelyre. Az Erzsébet királynéról elnevezett mozdonyok a Romániában fekvő Jászvásáron (Iasi) lesznek az elkövetkező hónapokban szétvágva.

A selejtmenetről fotót többek között a Regionalbahn blogon láthatnak.