Ez ugyan egy vonatos blog, de pedagógusként ezen a felületen tudok a legszélesebb körhöz szólni a hétfői PSZ-PDSZ közös figyelmeztető sztrájk kapcsán. A véleményem, amit alant próbálok alátámasztani, hogy minden pedagógusnak sztrájkolnia kell. Hogy miért, az egyértelmű: a bérek, a tantervi kötöttségek, a túlzott felügyelet, az iskolák pénztelensége vállalhatlanok. A poszt arról szól, miért nem jó, ha bárki, aki tehetné, hogy sztrájkol, nem teszi.
Az értelmetlen szabályokról
Sok kifogást hallok, hogy ki miért nem csatlakozik a sztrájkhoz. Mivel a pedagógusok intelligens, értelmiségi emberek, nem gondolom, hogy ne lennének jogosak a mostani sztrájk tervével kapcsolatos kritikák, vagy éppen félelmek. Viszont azt gondolom, hogy a nagyobb kép miatt ezek nem relevánsak, ezért a kisebb vagy nagyobb részletekkel kapcsolatos kifogásokat hátra kell hagyni, és csatlakozni kell!
Az első felvetődő kifogás szinte mindig az, hogy miért csak két órás, figyelmeztető a sztrájk. A rövid válasz, hogy mert ez a törvény. A hosszú, hogy mert ez eléggé logikus is, és nem a jelenlegi magyar sztrájktörvény sajátja, hanem többnyire mindig így volt. Ennek oka, hogy a sztrájkban nem csak a munkáltató és a munkavállaló érintettek, hanem harmadik felek is: ügyfelek, akik igénybeveszik a szolgáltatást, vagy árukat adnak el a cégnek, vagy vásárolnak a cégtől. Az a szabály, hogy a határozatlan idejű sztrájkot tárgyalások és két órás (figyelmeztető) sztrájk kell megelőzze, elsősorban a harmadik, vétlen felet érinti.
Képzeljük el, hogy egy gyárnak, ahol a tulajdonos, a főnökök, és mindenki más tök jól végzi a dolgát, azért kell leállnia, és fizetés nélküli szabadságra küldenie az amúgy elégedett dolgozóit, mert egy beszállító sztrájkol, és így nem tudnak miből gyártani! Ennek a harmadik félnek is vannak jogai, ezt a jogszabálynak tükröznie kell. A régi szóhasználattal tőkések érdeke is ez persze, hiszen így megőrizhetik a meglévő szerződéseiket. De az amúgy sztrájkloni akaróknak is érdeke ez, mivel szolidaritást mutathatnak a másik gyár elégedett dolgozói felé, akik később, ha nekik lesz problémájuk, számíthatnak a most sztrájkra készülők támogatására. Tehát az, hogy a sztrájk nem azonnal lehetetleníti el az ellátási láncot, az a munkáltató, a munkavállaló és a harmadik feleknek is érdeke egyszerre. Tehát aki amiatt nem akar részt venni hétfőn a sztrájkban, mert szerinte a két óra kevés, az ezt a rég fennálló közös szolidaritást tiporja el! És így persze nehéz támogatókat szerezni, pedig ha mi kiállunk valakiért, később ők is kiállhatnak értünk.
Szintén gyakori kifogás, hogy nem kapunk fizetést a sztrájk idejére. Hát végülis nem is dolgozunk, nem? Persze a pedagógusnak később be kell pótolnia, de a sztrájk célja részben az is, hogy megértsék, az iskola nem nyolctól négyig munkahely, nem is a három műszakos ládagyár, hanem máshogy működik. Sajnos a rekordrövid sztrájktörvény ezen felfogásából következik, hogy bár normál esetben csak heti 22 órát töltünk az iskolában (a többiben otthon dolgozunk), és csak adott helyzetekben, igazgatói utasításra vagyunk legfeljebb 32 órát bent (a többiben mindenképp otthon dolgozunk), a ládagyári analógia miatt sztrájk alatt napi 8 órát kell bent lennünk. De ez tulajdonképpen érthető, az nem sztrájk, ha munka helyett mást csinálsz, az a sztrájk, ha bent vagy, de nem dolgozol.
A kifogás attól még jogos, ezen a jövőben változtatni kell! Most viszont nincs választás, akár van órád, akár nem, be kell jönni és sztrájkolni kell! A fizetés? Nos, ilyenkor levonják. De mi a helyzet, ha a kormány által követeltek szerint a még elégséges szolgáltatások a tanórák konkrét megtartását jelentik? Ilyenkor viszont teljes fizetés jár! A Sztrájktörvény szerint ugyanis a kiesett munkaidőt kell levonni a fizetésből. Ha te dolgoztál, mert azt rendelték el, hogy sztrájk alatt dolgozz, arra az időre jár a bér. Hiszen nem esett ki, ledolgoztad.
Ha végre normális (például a német és cseh heti 17 óra) megtartott óránk lenne, nem 26+, akkor pedig nem 40 helyett heti 60 óránk menne bele a munkába, és ki is jönne a matek egy sztrájk alatt is.
Fontos a matek
Ha nem akarsz sztrájkolni, az szíved joga. Csak ne felejtsd el, hogy mindegy, hogy milyen kifogással teszed ezt (akár érthető, akár nem érthető a kifogás), a nagyközönség előtt a pedagógusok helyzete akkor fog javulni, ha a sztrájkoló pedagógusok / összes pedagógusok arány magas lesz. Semmi más nem fog számítani az átlag választópolgárnak, és emiatt ezt az egy számot fogja az EMMI csak kommunikálni a sztrájk értékelésekor. De gondoljunk bele, az összes pedagóusok számában rengeteg olyan pedagógus is beletartozik, aki nem is tud sztrájkolni. Közéjük tartozik:
- az óraadó, aki a ténylegesen megtartott órák után kap fizetést, tehát ha nem tartja meg, nem volt óra, amit levonhatnak, így nem sztrájkolt;
- a GYES-en lévő;
- a betöltetlen státuszok;
- azok az oltatlanok, akiket fölfüggesztettek, de csak egy év múlva fognak kirúgni;
- a hosszú gyakorlatát töltő egyetemista, aki külön szerződés alapján is tart órákat;
- a fölmondási idejüket töltő, tanórák nélküli nyugdíjasok;
Ez azt jelenti, hogy ha ők a bázis, és mindenki, aki tud, sztrájkol, akkor kb. 70%-os arány jön ki. Mindenki, aki nem sztrájkol, ezt az arányt rontja tovább.
Két órás vs. határozatlan
Sokan mondják, hogy a két órás bohózatban nem vesznek részt, bezzeg a határozatlanban majd nagyon. Azonban a pedagógusok és a határozatlan sztrájk esete olyan mint 1552 és Eger ostroma. Ha a két órás sztrájk azt mutatná, hogy aki tud, az sztrájkol is, az elrettentő erővel bírna. Attól megfutamodhatna a kormányzat. A határozatlan sztrájk viszont nincs győzelemre kárhoztatva, mivel idővel elfogy az étel sokaknál, egyre kevesebben engedhetik majd meg maguknak, és az EMMI-nek más sem kell, mint hogy megmutathassa, egyre fogynak a sztrájkolók.
Tehát véleményem szerint a két órás sztrájkban kell minél nagyobb erőst mutatni, ez az egyetlen út a sikerhez.
