Nem sokan járnak önként Dunaújváros, vörös csillaggal díszített vasútállomásán, ők néha megfigyelhetik az állomásról a Dunai Vasműbe tartó érc- vagy szénvonatokat, amint a kis, iparvasúti dízelmozdony lépésben behúzza őket, hogy rakományukat elnyeljék a kohók. Ennél többet viszont sajnos, a tulajdonos tiltása okán, csak az ott dolgozók láthatnak az iparvasútból.A rejtélyes kerítés viszont hatalmas kiterjedésű, izgalmas világot rejt.

Szénvonat Dunaújváros vasútállomáson

A Dunaferrben az acélgyártás elejétől a végéig minden művelettel foglalkoznak (szaknyelven ezt úgy mondják, hogy a teljes acélipari vertikum megtalálható itt). A három legfontosabb nyersanyag az érc, a szén és a dolomit. Az első lépésben a beérkező szén a kokszolóüzembe kerül, ahonnan a kohóba kerül, ahol találkozik a vasérccel és a dolomittal. A Dunaferrbe a szén és a vasérc vasúton érkezik, ahol a kocsikat alsó ürítéssel vagy buktatással ürítik, a dolomit teherautókon érkezik. A szén lengyel vagy bosnyák bányákból származik, a vasércet többnyire a Fekete-tenger felől hajóval hozzák a dunaújvárosi kikötőig, és csak ott rakodják át a RailCargoHungária vagonjaiba.

Körbuktató az ércpályaudvaron - az előtérben a kocsivonszoló drótkötele

A Dunaferrbe az árut az állomásról, illetve az egyes technológiai helyszínek között a belső anyagmozgatást teljes egészében az iparvasút, vagy belső nevén a Szállítási Igazgatóság végzi. A dízel-hidraulikus, 331 kW teljesítményű, Ganz-MÁVAG és román gyártmányú mozdonyokat RCH és belső használatú teherkocsik, valamint speciális vonatótjárművek egészítik ki. A forgalom alapját a négy teherpályaudvar adja, amelyek rejtélyes okokból a 720., 721., 722. és 723. számú pályaudvar elnevezést kapták. Az elrendezésüket az alábbi térképvázlaton lehet megtekinteni (a térképet a Pályaőr magazin Dunaferrel foglalkozó cikkét kísérő vázlat alapján szerkesztettem):

A szén kalandos útja a kokszolóművön át vezet

Az érc az ún. transzferkocsival kerül az érctérre. Az önjáró, a tető alatti sínen csúszó áramszedővel hajtott villanymotorokkal üzemelő teherkocsi osztja szét az ércet az érctér mentén.

Szénvonat a kokszolómű előtt

A kohóból a nyersvasat és a salakanyagot is tálkocsikba csapolják, a salakot sima acélból, a nyersvasat hőálló anyaggal bélelt tálakban szállítják tovább. Az olvadt salakot csak kiöntik és deponálják, útalapokba szokták bedarálni, a nyersvas pedig a Konverterbe kerül, ahol oxigént bugyborékoltatnak át rajta, így a nyersvasból acél lesz. Az LD-konverteres eljárást a linzi és donawitzi acélművekben fejlesztették ki, és Dunaújvárosban a Siemens-Martin kemencés acélművet váltotta. Ez viszont egy érdekes megoldáshoz vezetett: mivel az olvadt acélt acéltömbökké alakító Folyamatos Acélmű a Siemens-Martin épületével épült össze, így az olvadt acélt tartalmazó tartályt egy óriási vasúti kocsira helyezik, és úgy vontatják át a FAM épületébe. Az acélmű salakját szintén salaktál vagonokon viszik a salaküzembe.

Magyarország legszélesebb nyomtávú vasúti kocsija

Acélművi salak rakodása a konverternél

Salakvonat tart a kohóból a salaküzembe

A Dunaferr a fő fuvarozó a dunaújvárosi kikötőben

Az acéltömböket hidegen vagy melegen hengerlik, gyakran tekercsek formájában szállítják ki a készterméket például autóipari beszállítóknak, de az acél egy része a gyárterületen belül hasznosul: több acéllal foglalkozó földolgozó cég is itt működik, így már késztermék formában is távozik nem kevés tonnányi acél a Dunaferrből. Hogy meddig, az egyelőre nyitott kérdés. Az ukrán tulajdonos bejelentette a bezárást, de az állam átmeneti gyorssegélyével egyelőre tovább folyik a termelés. Remélem, még sokáig!