Nyomtávváltás Szahalinon, támadnak az RA3 sínbuszok!
Akik régi olvasói a blogomnak vagy a benbe.hu-nak, azok tudják, hogy mekkora Uzsgyi-fan vagyok, így amikor olvastam, hogy a Transzmas-holdingnál szériagyártásba került a legújabb, RA3 sorozatú változat, nyilvánvalóan fölkaptam a fejem. Aztán méginkább érdeklődni kezdtem, amikor az egyik sajtófotó képaláírásában megláttam, hogy egyikük Juzsno-Szahalinszk állomáson áll. Ez ugyanis Szahalin szigetén található, közel Japánhoz, ahol eddig az évig még az Orosz-Japán háború idejéből származó, 1067 mm nyomtávolságú vasúthálózat üzemelt, amit immár teljes egészében átalakítottak a szabványos, széles nyomközre.
A Szahalini Vasút
Az 1904-1905-ös Japán-Orosz háborút lezáró Portsmouthi Béke a szigetet kettéosztotta, északi felét Oroszországnak, déli felét Japánnak adta. A sziget földrajzilag a Japán-tengert az Ohotszki-tengertől választja el, és közel esik az orosz szárazföldhöz (nem része a Kamcsatka és Japán között húzódó, jóval kisebb Kuril-szigeteknek), ma már teljes egészében Oroszország része (1945-ben foglalták el). Oroszország legnagyobb szigetén azonban még a Japánok kezdték a vasútvonalak kiépítését, Korszakov (大泊 (Otomari)) és Juzsno-Szahalinszk (豊原(Toyohara)) között, 42 km hosszban és 600 mm nyomközzel a békekötés után közvetlenül épült ki az első vasútvonal. Ezt követően 1944-ig közel 700 km hosszban épült ki hálózat, de már a szabványos 1067 mm nyomközzel, amire persze az első szakaszt is átszögelték.
Mióta orosz közigazgatás alá tartozik, folyamatos vizsgálatok tárgya volt a szabványos, 1520 mm nyomközre átépítés, amit persze a fölpörgetett ipar és bányászat szállítási igénye is indokolt volna, azonban sokáig erre nem került sor, és mivel a szárazfölddel a kapcsolatot csak egy (vasúti kocsik szállítását is lehetővé tevő) komp biztosítja, ez sokáig nem is volt létkérdés. Olyannyira nem, hogy a járműparkot bőségesen modernizálták, a személyforgalom számára például regionális és távolsági kivitelű, japán Fuji-gyártmányú motorvonatokat vásároltak 1986-ban:
Forrás: MBxd1 - Own work, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=19420165
Ezek egyébként a D2 sorozatjelet kapták, közvetlenül követve a nagynevű és a világon legnagyobb mennyiségben gyártott D1 motorvonat-sorozatot, amely a Ganz-MÁVAG és részben a Rába gyártmánya volt, bár arrafelé a sorozatjelek elég randomak. Készült a "kisvasúti" méretben kétszekciós mozdony is, természetesen a nehéz tehervonatok számára, de az átállás előtti utolsó időszakban közbesorozott személykocsikkal már kvázi-motorvonatokat is alkottak velük:
Ez a kvázi-motorvonat kétszekciós mozdonyokkal működik a távol-keleten VL80-as villanygépekkel de akár 2M62-es tehervonati dízelekkel is, utóbbinál olyan is előfordul, hogy villany-motorvonatból tákolnak egy vezérlőkocsit, és akkor elég egy fél duplamozdony is hozzá. Ezekkel a formációkkal Ukrajnában is találkozni Kolomíja környékén például.
A nyomtávváltás
2003-ban kezdték el a pályafelújításokat úgy végezni a szigeten, hogy a nyílt vonali szakaszokra már fonódott, háromsínes, a széles és a keskeny nyomtávolságú közlekedést is lehetővé tevő vágányokat fektettek le. Ahogy ezek a szakaszok egyre több állomás között összeértek, egyes vonalakat - teljes kizárás mellett - teljesen átépítettek széles nyomközre és a szigetre elkezdtek áthajózni széles nyomtávolságú járműveket. Az átalakítás 2019 nyarán ért véget, az utolsó szakaszban már egyáltalán nem törődve a fonódással, hanem tisztán szélesnyomtávolságú vonalakat kiépítve és megkezdődött a regionális személyszállítás járműveinek a beszerzése is. Érdemes megjegyezni, hogy a vasúthálózat központjának számító Juzsno-Szahalinszk állomást a nyomtávváltás során mindössze másfél hónapra kellett lezárni - ehhez képest nálunk olyan vonalakat is lezárnak évekre (például a Diósjenő-Vácot Vác, a Balassagyarmat-Aszód vonalat Aszód, a Szentes-Hódmezővásárhelyet Hódmezővásárhelyi-Népkert állomás lezárásakor), amiken nem is zajlik felújítás, csak a végállomáson spórolták meg egy ideiglenes peron építését csonkavágánnyal.
Itt jött kapóra a Metrovagonmasnál épülő új motorvonatok megjelenése, és az első néhány jármű után (amik jellemzően Moszkva környékén működnek, a környéket persze orosz mércével mérve, például Brjanszk és Orjol között) három vonat augusztusban Szahalinra érkezett, ahol a hónap végén forgalomba is álltak. Ezen a távlati képen látszik is a már kibontott, keskeny nyomtávhoz szükséges harmadik sínszál helye az aljakon:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezen a képen pedig a Moszkva környékén szolgáltató Központi Elővárosi Személyszállító Társaság kocsija látható Brjanszkban:
Megnézve a kocsikat feltűnő, hogy az előző RA2-generációhoz képest már nem csak követik az áramvonalasítás nyugati trendjeit, hanem feltűnően futurisztikus dizájnt választottak. A vezetőállások kaptak ütközéselnyelő zónákat, így a járművezető és az utasok számára is megfelelően biztonságosak már ezek a motorkocsik, így akár EU-s TSI minősítést is szerezhetnek. Abban még nem felelnek meg az európai sztenderdeknek, hogy padlószintjük a közel egy méteres orosz peronmagassághoz igazodik, a nagyon vidéki, emelt peron nélküli megállóknál kinyíló lépcsők teszik lehetővé a feljutást. Ha - például Magyarországon - szeretnénk ilyen sínbuszokat forgalomba állítani, muszáj lesz megoldani az alacsonypadlós kialakítást, de ez elvben nem lehetetlen.
Szintén jobban megfelel a magyar igényeknek, hogy nem csak ikermotorkocsiként, hanem 1-4 betétkocsival együtt is működtethető, így különböző útvonalakra is alkalmas lehet. Szintén segíti a magyarországi bevethetőséget, hogy immár 120 km/h sebességre is alkalmas, a motorok növelt teljesítménye miatt gazdaságosabban működtethetők és a kétkocsis kialakítás is 15%-kal több ülőhellyel rendelkezik, mint az elődjármű.
A MÁV-START-nak természetesen sok járműből van lehetősége választani a regionális szegmens számára - például a Stadlertől vagy az Alstomtól -, de szerintem sokan egyetértünk, hogy a lényeg az, hogy végre legyen új jármű például Mátészalka környékén is. Ahogyan a szintén perifériának számító Szahalinon is lett.
A nem jelölt képek a TMH sajtóközleményeiből származnak.
