A Diósjenő-Romhány vonalat bemutató cikk óta nem változott a helyzet, ha nem munka vagy bevásárlás miatt kell, akkor semmi okunk kimozdulni otthonról.

Aki kisvasútbarát, az persze nehezen bírja kisvasutazás nélkül, nekem is állandó programom volt évtizedek óta a tavaszi szünet-beli kisvasútlátogatás, most azonban ezt is virtuálisan kell megtenni. Ha gyorsan elérjük a vírus tetőzését, akkor hamar újraindulhat - megfelelő óvintézkedések mellett - a gazdaság, tehát aki a munkanélküliség miatt aggódik, az is azzal teszi a legjobbat, ha otthon marad, és nem próbálja ezredmagával meglátogatni a "kihalt" kirándulóhelyeket.

Nade hova utazzunk virtuálisan? Nekem egy rendkívül különleges kisvasút jutott eszembe, a 600 mm nyomközű és részben a nagysebességű vasutakat idézően ágyazat nélküli vasbeton felépítménnyel megépített Fehér-tavi halastavi kiszolgálóvasút. 

Ha nekiindulna valaki, hogy utazzon a vasúton, késő őszig várnia kell: évente egyetlen napon szállítja a Nemzeti Park által szervezett madárleső programra az utasokat, a többi napon csak a tórendszer munkásai, a takarmány és a halak utaznak rajta. Kiépítése az 1960-as/70-es években zajlott, összefüggésben a korábban megépült halastavak felfuttatásával és az új halastavak kiépítésével. A vonatok a szatymazi és sándorfalvai telephelyekről futnak ki, és a takarmányozáson kívül besegítenek a haltelepítésbe, a lehalászásba és a tavakat határoló körtöltések karbantartásába is, hiszen a síkon épült halastórendszer teljes egészében mesterséges, korábbi fertők helyén létesült, vízmélysége pedig csekély.

A borítóképen látható téli medencékbe fröcskölve fecskendezik be a vizet, így nem fagynak be teljesen, és a halak egész télen túlélhetnek. A halbölcsödéket háló takarja, hogy az ivadékokat a vándormadarak ne tépázhassák meg. A nyári időszakban a halak a nagyobb kiterjedésű tavakba költöznek, hogy kellő méretet nyerhessenek. Mivel a madárles (Fehér-tavi Darvadozás) úgy egy hónappal karácsony elé esik, bőven voltak nagyobb termetű halak a téli medencékben.

A hal  egyaránt lehet a hétköznapok eledele vagy ünnepi étel. S nem is csöndben jegyeznénk meg, hogy jó lenne, ha egész évben főszerepben maradna a konyhákban. Nálunk még az egészséges táplálkozás hívei sem esznek rendszeresen halat. Ezt mutatják a statisztikák is: míg a nemzetközi halfogyasztás évi 13 kg/fő (Európában még magasabb: 22 kg évente), a hazai nem éri el a 3 kg-ot sem. Kivétel ez alól Baja és környéke, ahol viszont igen magas: 39 kg/fő évente. (hvg.hu)

Én nagyon szeretem a halat, halászlének, sülve, rántva, a tengeri herkentyűket is, és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy ne csak a böjti hagyományok kapcsán, hanem a mindennapokban is fogyasszon belőle - egy jól elkészített halétel (például fűszerekkel sütött halszelet valamilyen izgalmas szósszal), vagy egy tenger gyümölcseis rizottó ünnepi étekként is megállja a helyét, de hollandiai munkáim során olyan dolgokat is mindennapivá emeltem, mint a vajkrémes-lazacfilés szendvics vagy a hagymakockákba forgatott nyers hering.

Barátaimmal mi is a Darvadozás alatt tudtuk fényképezni a kisvasutat. A csekély részvételi díj megfizetése után a munkásokat szállító kisvonatra szállhattunk föl, amely csak Japánban jellemző kényelmi berendezéssel is rendelkezett: a padok támláit átfordítva az utasok mindig a menetirány felé nézve ülhetnek le. Ilyen megoldást Európában én még nem láttam.

A vonatot egy UE28-as, eredetileg bányák számára kifejlesztett kismozdony húzza, de ilyennel több erdei vasúton is találkozni a kisebb teljesítményű gépek között. Ahogy elhagyjuk a Szegedfish telepét (ahol a madárlesőkkel egyező számú halvásárló áll sorba a mérlegház előtt), először a kisebb medencék partján, majd azokat is magunk mögött hagyva a tavakat elválasztó keskeny gátak partján döcögünk. Mivel ősszel és az ország déli részén voltun, a gátak partjain nőtt fák mind sárgás levelekbe burkolóztak, őszies lombalagútba burkolva a pályát.

A balatonfenyvesi, a mocsár lecsapolása után létrehozott vonalhálózathoz hasonlóan a mocsár tavakká alakítása után épített vasút is derékszögű vonalhálózattal rendelkezik. Néha szintszabályozásra is használható csatornát keresztezünk, néha rakodóvágányok ágaznak ki a szomszédos tavak felé, ahol műanyag csúszdák szolgálnak  a halak beengedésére és elevátorokban lehet tárolni a darált takarmányt a halaknak, amit csónakokból szórnak a tavakba naponta.

A Kiskunsági Nemzeti Park kilátókkal és bemutatóházzal (Beretzk Péter kiállítóház) rendelkezik a tórendszer közepén, a Darvadozás során a kisvonat eddig közlekedik, majd visszaindul, az utasok az utolsó járatig is elidőzhetnek a környéken, vagy bármelyik fordulóval visszatérhetnek Szatymazra.

Mikor mi visszaértünk a telephelyre, természetesen egy kiváló halvacsorát is elfogyasztottunk a Fehér-tavi halászcsárdában, majd a csárdához tartozó kilátóból megtekintettük, ahogy az aznap el nem adott halakat a mérlegházból visszaszállították az egyik téli medencébe a kisvonattal. Erről videót is készítettem:

• További képek a Szegedi Fehér-tavi Kisvasútról