A kétezres évek elején Németországban sokan próbáltak pénzt keresni az Ostalgie, vagyis a keletnémet életérzés segítségével, ám az akkor mindenhol bukással végződött. Manapság viszont a divatok körforgásának jegyében újra divat lett a szocialista korszak, annak is elsősorban az erős vizualitású elemei, és így lett újra fontos szavunk a retró. Közép-Európában a vasúttársaságok is felültek a vonatra (bocs), és sorra készültek a retró mozdonyok és újabban személykocsik is.

Fontos, hogy a retró nem nosztalgiát jelent: a retró járművek a magyar vasút mindennapjaiba tartoznak, bár sok közülük nem továbbít napi szinten személyszállító vonatokat, de azért dolgoznak, például daruszerelvénnyel vagy pályaépítéseken. Ezért a most következő fotókon formailag nem biztos, hogy minden teljesen idegen lesz, a lényeg itt a hetvenes évek környékét idéző színezés!

NoHAB

A svédországi Nydqvist och Holm Aktiebolag és a General Motors mint motorszállító koprodukciójában 1963-1964 között készült 20 darab, Co' Co' tengelyelrendezésű, hattengelyes mozdony sokak számára a Balaton, vagy a ritkábban vonatozók számára a magyar vasúttal egybeforrt, ikonikus jármű. A mozdonyt magát én is kedvelem, rengetegszer fényképeztem is, annak kevésbé örülök, hogy túl hangos rajongói gyakran elnyomják a többi nagyszerű, szép emlékű magyar gépet.

Ezen a retró hétvégén szerencsére ilyen gond nem volt, hiába az aktuális szupersztár NoHAB parádézott, a MÁV sok más retró járművet is pályára engedett, és az utolsó napon egy érdekes húzással egy másik sorozat el is lopta a sót. Nade arról majd később!

És miért ez a gép a szupersztár? Azért, mert nemrég lett újrafényezve, ráadásul nem csak, hogy az M61 019 az egyetlen nem csíkos fényezésű gép, de az a fajta narancs fényezés, amit most megkapott, az első, úgynevezett átmeneti színezés, amit már több, mint harminc éve nem láthattunk mozdonyon. Eredetileg csak az M61 019, M62 011 és M62 013 pályaszámú mozdonyok kapták meg kísérletképpen. A vasúti bulvár szerint csak ezek, de más mozdonyokról is találni fényképet at átmeneti színezésben, így például az M62 009-ről is. 

A színezés jellemzői voltak a narancssárga mozdonyszekrény, a világosszürke főkeret és tető, valamint a gép oldallemezein a fehér színű, nagyméretű MÁV logó. A szoknya felső része halványsárga. A Ganz-MÁVAG nagymozdonya, az M63-as Gyík több példánya is az átmeneti színezést hordta, néhány azonban teljesen sárga homlokfallal, de ezekről sem hiányzott a MÁV-logó. A későbbiekben a Szergejek közül több is ilyen fényezést kapott, de már logó nélkül, míg a Nohaboknak végig ez maradt az egységes színterve, de logó nélkül, és végül már piros vagy vérnarancs színben, színre fújt tetővel.

Miközben a Nohabot pályaépítéseken kívül nemigen látni, és így a nagyközönség számára csak a különvonatokról lehet ismert, a mögötte látható kocsik szó szerint retrók, hiszen normál esetben a szegedi gyorsvonatokban közlekednek. A belterük teljesen megfelel a MÁV-START mai koncepciójának, hiszen a műbőr helyett kék szövetülés, a szürke csomagtartók, karok, ajtók helyett narancssárga elemek jellemzik. Az autók is önműködőek, jellegükben mégis a régi, csak komoly rángatással nyitható ajtajú vagonokat idézik. Az első, Rába gyártású, úgynevezett UIC-Y szabványú kocsik 1965-ben jelentek meg itthon, akkor még MÁV-zöld színben (ennek receptje állítólag egy vödör feketébe egy csepp sötétzöld festék)

A hetvenes években érkezett, csúcsos tetejű kocsik már a vékonycsíkos, kék fényezést viselték magukon, oldalt a trapézba írt, inverz MÁV felirattal. Ezt a korszakot idézi meg a négy retró személykocsi és a hozzájuk tartozó kerékpárszállító (vasutasul pakli-) kocsi.

Szergej

A Vorosilovgrádi Mozdonygyártól 1965 és 1974 között beszerzett 288 darab mozdony a mai napig a nem villamosított vonalak tehervonatainak fő továbbítója (bár jórészt már korszerű, Caterpillar vagy MTU motorral fölszerelve), de egy időben a Dunántúl személyszállításában is meghatározó volt. A hattengelyes erőművész két színtervben is szerepelt: a gyártás második szakaszára jellemző, bordó alapú, úgynevezett "bajszos" színtervvel, illetve a mai szabvány szerinti, egységes színtervvel. Utóbbihoz nagyon jól ment az ugyanezen korszakhoz tartozó kék-achátszürke szerelvény, illetve az energiaellátásról gondoskodó villamos fűtőkocsi ("Rezsó"), mivel a Szergejben nincs vonatfűtési generátor.

A Szergejek ma is gyakran fölbukkannak személyszállító vonatokkal, hiszen például a Balaton északi partját kiszolgáló Székesfehérváron több is van belőlük, így a vonathoz eredetileg rendelt M41-esek hiánya esetén egy M62-es bármikor beugorhat. Ha jelentős terhelésű, megerősített gyorsvonatot kell vontatni, akkor pedig gyakran egy Szergej segít a Csörgőnek elhúzni a vonatot. A típus nagy számban üzemelt Csehszlovákiában és az NDK-ban, és ma is kulcsfontosságúak a szovjet utódállamokban.

Csörgő

A MÁV 1972 és 1984 között szerezte be a másodrendű vonalakra szánt, a Szergejeknél jóval könnyebb, de csaknem akkora teljesítményű, négytengelyes, dízel-hidraulikus, M41 sorozatú mozdonyait a Ganz-MÁVAG-tól. Eredeti és remotorizált példányaik az Északi part igavonói, a Kék Hullám és a Tekergő gyorsokat is ők továbbítják általában, a VEKE számokkal soha alá nem támasztott állításaival szemben komolyabb műszaki gondok nélkül (idén a villamosított Déli parton több mozdonyhiba is előfordult). A Retró Hétvégén az M41,2143 pályaszámú (új rendszer szerint: 418 143) példány képviselte a sorozat második gyártási szériás színtervét, de ez a mozdony már a sorozat végén, vérnarancs egységes színtervvel jött ki. Hamarosan elkészül az M41,2103 pályaszámú gép retrósítása, ami az első színterv szerinti lesz, az ő számára már elkészült egy lombzöld színű paklikocsi és hamarosan csatasorba áll négy darab, szintén lombzöld retró By-sorozatú kocsi is. A három fajta jármű leghamarabb a jövő évi Retró Hétvégén találkozik majd egymással, ha addig egy külön bemutatót be nem jelentenek.

Púpos

Az M40-es sorozatú mozdonyok számos variációban jelentek meg, a Ganz-MÁVAG három alváltozatban, normál- és szélesnyomtávú kivitelben gyártotta őket. A fenti képen az előfogati mozdony szerepét betöltő M40,114 a második alváltozatba tartozik (az első a nullás sorozat volt), retrófestése a gyártáskori állapotot tükrözi. A mozdonyok teljesítménye mindössze 736 kW volt, amihez viszont fővonali tengelyterhelés tartozott, ezért manapság elég korlátozottan használhatóak a gépek, a pályaépítéseken kívül gyakorlatilag csak a Záhonyi Átrakókörzetben és Hatvan környékén lehet találkozni velük nehéz tolató szolgálatban, illetve tehervonatokkal.

A 114-es volt az egyetlen retró gép, amelyiknek a második Retró Hétvégén kisebb műszaki gondjai akadtak, és bár a vonatát továbbítani tudta, az késést szenvedett, ezért a tulajdonos MÁV Nosztalgia kft. úgy döntött, hogy egy második gépet, a Nohabéhoz hasonlóan átmeneti szinezésű M40,209-est is csatasorba állítja. Ketten már bőven sokan voltak a rövid vonathoz, az előfogatolt személyvonat mégis szenzációs volt, óriási sikert aratott a vasútbarátok között. Én eredetileg le sem terveztem menni az utolsó napra, de ennek az összeállításnak a láttán mégis vonatra szálltam, és nem bántam meg.

A Retró Hétvégéken végig forgott a videókamerám is, ennek eredményét itt láthatjátok (mivel HD, érdemes kinagyítani):

A hétvégéről néhány további jó képet feltöltöttem ide a cikk aljára, akit pedig az Észak-Balatoni vonalról, vagy más retró vonatokról érdekelnek képek, kövesse a linkeket!