Alibivágányzár Kazincbarcika és Ózd között

Avagy a Balatonért idén a 92-es vonal hoz áldozatot

2017. június 11. 2017. július 31. A hirdetményen szereplő vonatok módosított menetrend szerint közlekednek. Illetve Kazincbarcika – Ózd állomások között vonatpótló autóbuszok közlekednek.

Forrás: www.mavcsoport.hu

Az alibivágányzár azt jelenti, hogy olyan pályafenntartási munkák miatt zárnak le hosszú hetekre, jelen esetben hónapokra teljesen egy vasútvonalat, amelyeket megfelelő technológiai szervezéssel, többnyire nem túl nagy többletköltséggel az utas- és áruforgalom jelentősebb zavarása nélkül is el lehetne végezni. Jobb esetben - rosszabb esetben ugyanis a vágányzár alatt semmi érdemlegeset nem csinálnak.

Akkor miért kellenek a vágányzárak?

Az alulfinanszírozott (legalábbis a cseh vagy osztrák vasúthoz képest alulfinanszírozott) magyar vasút mára nem tud annyi járművet üzemeltetni, mint amennyire a vonatai legközlekedtetéséhez, az utasok számára a kényelmes utazás biztosításához szükséges. Ennek sok oka van, az új járművek relatíve kisebb kapacitása, a drágább üzemeltetésük, az évtizedek adósságspirálja után nagyjából mostanra elért konszolidáció, az erős szakszervezetek miatti pazarló szerelvényfordulók, stb. Az utóbbi pár évben minden évben több vontatójárművet selejteztek vagy vontak ki a fenntartásból, mint amennyi új érkezett, nagyobb férőhelynyi személykocsit dobtak ki vagy toltak föl a szolnoki Magasfogadóra, mint amennyi új kapacitás a motorvonatok beszerzésével érkezett. Ezzel egyidőben jelentek meg nyaranta az alibivágányzárak, amikről természetesen sosem lehetne bizonyítani, hogy valóban alibizések.

Forgalomtól függetlenül mindig dízeles vonalakat érint, volt már lezárva a Budapest-Lajosmizse elővárosi, a Szerencs-Sátoraljaújhely másodrendű fővonal, idén pedig a 92-es Miskolc-Kazincbarcika-Ózd a soros. Itt évekig - szintén kizárólag vasúttechnikai okból - kettéosztva jártak a vonatok: Miskolctól Kazincbarcikáig villamos vontatással (odáig van drót), Kazincbarcikáról Ózdra pedig 117-es motorkocsik (ex Bzmot). Mivel Barcikán az állomás szinte a városon kívül van, oda nem utaznak sokan, az utasok jórésze így átszállásra kényszerült. Idén végre megváltozott a dolog, a vonal teljes hosszában, átszállás nélkül, dízelmotorkocsikkal biztosították a kapcsolatot Miskolcról Putnokra, Bánrévére, Ózdra. Persze az évekkel ezelőtti, több kocsis, mozdonyos vonatokhoz képest ez csekély kapacitás, látható, hogy a vasút nagy ütemben veszít utasokat; ugyanakkora jegyárért a Borsod Volán illetve a KMKK légkondicionált autóbuszokat ad, a MÁV viszont saját légkondicionált motorvonatait (InterPici) kivonta a térségből.

Most nyár elejére (de ne legyenek illúzióink: a vágányzárat július 31. és augusztus 20. között meg fogják hosszabbítani) visszatérnek a barcikai villanyvonatok, onnan tovább pedig vonatpótló buszok közlekednek majd. Ezek persze a KMKK tartalékkocsijai vagy ezeréves vállalkozói buszok lesznek. Az így kinyert 117-esek átveszik a nyáron kicsit kisebb forgalmú Miskolc-Sátoraljaújhely személyvonatok helyét, az onnan kinyert dízelmozdonyok és személykocsik pedig mehetnek a Balaton északi partjára.

Az Úszó-VB-re ugyanis a 29-es vonal villamosításának még az első kapavágása sem készült el. Egyébként az is a kazincbarcikaihoz hasonló, értelmetlen megoldás lesz, Balatonfüreden kettévágva.

Mi lenne a megoldás?

Látható, hogy a problémák elsősorban dízelfronton mutatkoznak. Korábban nyáron gond nélkül lehetett a tehervonati M62/628 sorozatú mozdonyokat is befogni vontatni a Balatonparton, ma viszont már alig maradtak olyan kocsik, amik úgynevezett központi energiaellátás nélkül üzemeltethetőek, a Szergejekben viszont nincs vonatfűtési generátor. A MÁV-START-nak azonban rengeteg olyan lehetősége van, ami nem okozna utassérelmet:

  1. Lassabb ütemben selejtezi a személykocsikat, több régi kocsit újít föl. Nyáron, a Balatonról hazaigyekezve az utasnak fontosabb, hogy fölférjen, mint, hogy pontosan hány éves is az a kocsi, amivel utazik. Így M62-esek is bevethetők.
  2. Kibérelheti a MÁV-PMLI Nohabját, ami alkalmas modern kocsik vontatására is.
  3. Bérelhetne - szigorúan csak a nyári időszakra - Jenbacher motorkocsikat, amiket Sátoraljaújhely felé bevetve ugyanígy eljátszhatná a forgolódást. Látható, hogy az állam birtokában van a szükséges számú eszköznek, de a három állami vasútvállalat közötti átjárhatatlanság miatt most inkább az ózidakat szívatja.
  4. Bérelhetne, vagy méginkább beszerezhetne modern dízelmozdonyokat, például Siemens EuroRunner vagy Bombardier TRAXX-DE típusúakat. De ehhez el kellene jutni addig, hogy az elővároson és az InterCity-n kívül más is van a magyar síneken.
  5. Csaknem a teljes budapesti elővárosi forgalomhoz elegendő motorvonatot rendelt már a MÁV-START villamos kivitelben, ideje lenne kicsit az egyre jobban leszakadó másodrendű vonalakra új dízel-motorvonatokat vásárolni. Sajnos a majd Esztergom felől fölszabaduló Desirók legendásan gyatra üzekészsége valószínűleg méginkább zuhanni fog, ha már nem az elővárosban kell közlekedniük; Istvántelek még annyira sem fog foglalkozni velük, mint most. Az új motorvonatokat csak a gyártóval kötött karbantartási szerződéssel szabad üzemeltetni.

Idén már egyik sem fog megvalósulni, így a vasút azt teszi, amit zsigerből mindig szokott: elveszít egy csomó utast.