Több sajtóorgánum is megírta, hogy a magyar és az ukrán fél a legmagasabb érintett szinten tárgyalnak a Záhonyból Munkácsig meghosszabbított, végig normál nyomtávolságú pályán közlekedő, közvetlen InterCity vonatforgalom elindításáról. Az eredetinek tekinthető hír az orosz rzd-partner.ru portáltól származik.

A Kárpátalja-Expressz különvonat Csapon

A híradásokban fölbukkanó legfontosabb információ, hogy Munkácson csak 300 méter új, 1435 mm nyomtávolságú, európai szabványú vágányt kell építeni, hogy a vonatok a munkácsi utasforgalmi épület közelébe érkezhessenek. Az iho.hu szerint a vonatok Záhonyból Eperjeske-Rendezőn és Bátyún keresztül juthatnának el Munkács közelébe. Arról is szó volt, hogy a vonal villamosításával magasabb műszaki színvonallal lehetne a vonatokat közlekedtetni.

Mi a valóság?

Való igaz, hogy a Záhonyi Átrakó Körzetből Ukrajnába nem csak széles nyomtávú vágányok vezetnek át a két Tisza-hídon (Záhonyban és Eperjeskén), hanem normál nyomtávúak is. Ennek oka, hogy az átrakás jelentős része Csap és Bátyú térségében, Ukrajnában történik, és már normál nyomközű kocsikban érkezik az áru Magyarországra. A Kis-Antant országai ráadásul kiépítettek egy saját összeköttetést a romániai Szatmárnémeti és a csehszlovákiai Ágcsernyő között, amelyen a két ország között Magyarország kikerülésével közlekedtethettek normál nyomtávú tehervonatokat. Ez a vonal, a kárpátaljai széles nyomtávú vágánnyal úgynevezett fonódott üzemben a mai napig üzemel.

A fonódott vágány Bátyúnál

Ezeken kívül fonódott vágány vezet Bátyúból Munkács teherpályaudvarára is. Ez utóbbit szeretnék fölhasználni a közvetlen vonathoz. Ezek a vágányok mind járhatóak, de komoly technikai problémát jelent, hogy még az egyébként sem túl rózsás helyzetben lévő széles nyomtávú vágányoknál is lassabban járhatók, ráadásul az állomások térségében igen bonyolult geometriájú a vonalvezetésük, ami további lassítást jelent.

A normál vágány átvált a töltés jobb oldaláról a bal oldalára Mezőkaszonynál

Egyébként létezik közvetlen InterCity Budapestről Munkácsra, a Latorca IC-vel egészen Kiivig lehet utazni a Nyugati pályaudvarról (ez a Nyugati egyetlen nemzetközi vonata egyébként). A teljes menetidő 9 óra 26 perc, amiből 3 óra 10 perc Csapon a normál forgóvázak szélesre cserélésével telik. Ezt az időt lehetne elvileg megspórolni a normál kocsik közvetlen továbbításával.

Ehhez először is kellene egy ukrán menetengedéllyel rendelkező normál mozdony, ilyenje csak az ukrán vasútnak van, az viszont nem jöhet be hozzánk. A magyar felsővezeték Záhonyban véget ér, az Ukrán csak Szlovákia fölött épült ki a határon át. Így a koreográfia az lehetne, hogy a magyar oldalon a V43-as helyére egy magyar dízelmozdony kerül, átviszi Csapra, ott azonban az útlevélellenőrzés ideje alatt ukrán dízelre kellene cserélni. Ez mindenestül legalább egy órán át tartana, és jó eséllyel az utasoknak be kellene menniük a nemzetközi terminálba is hozzá. Marad két óra nyereségünk (a Latorca IC-nél az útlevélellenőrzést a tengelyátszerelés alatt végzik, ami közben az utasok a kocsiban maradhatnak). A Latorca IC kocsiját továbbító 82. számú belföldi gyorsvonat kevesebb, mint egy óra alatt Munkácsra ér Csapról kettő megállással, 60-80 km/h közti sebességgel. A távolság kicsit több, mint 60 km vasúton, így az 59 perces menetidő teljesen rendben is van.

A normál nyomtávú pályát azonban havi néhány tehervonat használja csak, így annak a pályasebessége csak 20-30 km/h, tehát az álmokban szereplő új InterCitynek kétszer annyi ideig telne (legalább) eljutni Munkácsra, mint a megléőv összeköttetésnek. Így az időnyereség már csak egyetlen óra, amiért cserébe plusz egy mozdony, plusz egy mozdonyvezető szükséges az UŽ-tól és 300 m vágány megépítése - ráadásul a gépcserék idejére, valamint a teljes Csap-Munkács-Csap kör idejére (akármennyit várakozhat a kocsi Munkácson) a MÁV IC-kocsik fűtés és légkondícionálás, adott esetben világítás nélkül maradnának, mivel az ukrán vasútnak nincs semmilyen villamos fűtésre alkalmas normál nyomközű dízelmozdonya. Esetleges megoldás lehet, hogy a MÁV Csörgői vagy Dácsiái szereznek ukrán vizsgát, de ehhez biztosítóberendezéseket, rádióberendezéseket, stb. kellhet beépíteni, ki kell képezni az ukrán személyzetet, de jó eséllyel az ukrán vasúti szabványok enyhítésére is szükség lenne, hiszen egy MÁV mozdony semmiképpen sem felel meg a széles nyomközű világ ütközés-ellenállási követelményeinek. Az összköltség több milliárd forintra rúghat, amiből a nógrádi mellékvonal ingázióinak a napi közlekedését úgy ezerszer színvonalasabbá lehetne tenni.

Összességében Munkácsra a nyomtávváltás és a mai Latorca IC meghagyása (ami reális eljutási mód akár Lembergbe is) sokkal logikusabb. Ha komolyan gondoljuk Ukrajna nyugathoz kapcsolását, és ezt a kárpátaljai magyarok miatt magyar kötelességnek tartjuk, akkor a Talgo dinamikus nyomtávváltó technológiája és vonatai lehetnek a megoldás - ez azonban százmilliárdos nagyságú beruházást igényel infrastrukturális és járműoldalról is, de legalább tényleg színvonalas megoldást ad. A cikkekben emlegetett normál nyomközű villamosításnál legalábbis jóval színvonalasabbat (hiszen a pályasebesség a kb. húsz perces nyomtváváltás után a széles nyomtávú pályasebesség lehet), és a beruházási összeget nézve sem olyan durva. Ha a berendezés Csapon épül meg, akkor ráadásul a szlovák vasúttal közösen is használható lenne.

Ez viszont sok idő, nyílván a nemzetpolitikában eredményt fölmutatni vágyó kormánynak nem elég gyors.

Mit lehetne gyorsan megtenni, aminek több értelme van?

A környék nagyvárosainak magyar lakossága a Wikipedia szerint:

• Munkács: 86339 fő 8,5%-a, 7338 fő magyar
• Ungvár: 115163 főből 8000 fő magyar
• Beregszász 24038 főből kb. 12000 fő magyar

Ebből Ungvárnak van a legrosszabb vasúti összeköttetése Magyarországgal, aminek oka a MÁV régi vasútépítéseiben keresendő: a fő kárpátaljai útirány Sátoraljaújhely-Csap-Ungvár és Csap-Munkács-Kisszolyva voltak, tehát az elágazása a két vonalnak Csaptól Dél-Keletre esett és esik ma is. Csakhogy a mai fő közlekedési irány a Kisszolyva-Munkács-Csap-Ungvár irány, ami érinti ugyan Csap állomást, de a bekötést megfordították, nem Budapest, hanem Kiiv felől járható, így Csap peronjai előtt már Ungvár felé fordul. Ezért az ukrán gyorsvonatok közül több Csapon nem megállva halad Ungvárra, így hiába van az osztrák határátmenetek után Záhonynál a legtöbb nemzetközi személyszállító vonat a határon át egy nap (holtversenyben a romániai Kürtössel), nehéz Ungvárra menő vonatra átszállni.

Beregszász felé könnyű lenne, de az oda vezető vasútvonal ukrán mércével kis vicinális, ezer éves Ganz-MÁVAG dízel motorvonatok döcögnek rajta még az 1960-as évekből, amiknek most készül a Ganz-Motor és a Siemens segítségével a korszerűsítése, tehát még sokáig maradnak is. Ezen a vonalon vezet a Kis-Antant normál nyomtávú pályája és erre közlekedett sikeresen kétszer is a MÁV-Nosztalgia kft. szerelvényével a Kárpátalja-Expressz, benne MÁV Bpm sorozatú IC-kocsikkal. Ha ide indítanánk közvetlen vonatot, akkor a Latorca IC is megmaradhatna (a lembergi-kiivi eljutásával együtt), nem is kell pénzt költenünk rá pluszban és nem csak gyorsabb eljutást biztosíthatnánk, hanem egy újabb magyarlakta nagyvárost köthetnénk be az InterCity hálózatba. Nagyszőlősig meghosszabbítva több magyar kisebbséggel rendelkező falu is beköthető lenne.

Kettő probléma akad mindössze: ismét a fűtés/hűtés biztosítása, de egy mellékvonalra talán könnyebb elintézni, hogy egy magyar mozdony engedélyt kapjon, illetve az, hogy a magyar határ mentén fekvő Beregszászról az M3-as autópályán az autóval rendelkező kárpátaljai magyarok gyorsan eljuthatnak hozzánk, az egyedüli előny a közútinál jóval gyorsabb vasúti határátlépés. Csencselni mondjuk nem nagyon lehet, csempészni egy IC-n mégannyira sem, ami komoly mennyiségű utazóközönséget riaszthat el.

Menetrend

Logikusan a 7:23-as Latorca IC vihetné a beregszászi közvetlen kocsikat Csapra, ahová 13:40 perckor érkezik kelet-európai idő szerint. Innen nagyjából 14:10-kor tudna leghamarabb elindulni Beregszász felé. Szerencsés módon, ha nincs késés, pont a Csap-Bátyú fővonal kétvágányú szakaszán tudna találkozni a Husztról Csapra tartó délutáni személyvonattal, és nagyjából délután négykor érkezhetne meg Beregszászra. Ez kilenc és fél órás menetidő! A hasonló távolságban fekvő Kassára kevesebb, mint négy óra alatt el lehet jutni Budapestről. Nagyszőlősig újabb másfél-két óra lenne a döcögés, szerencsére szembejövő vonatok nem akadályoznák a magyar InterCity haladását.

Megéri ez? Egyetemisták bejárására, üzleti utakra, munkavállalóknak, a kettős állampolgárság előnyeivel élni vágyóknak biztosan nem. Szimbolikusan azonban nem rossz, Magyarországnak kvázi semmibe nem kerül, így a kormány szimbolikus politizálásnak részeként egy ilyen olcsó dolgot mindenképp támogatni tudok a drágább szimbolika terhére. Az InterRail-es és más kalandvágyó turistáknak sem rossz, könnyebb lenne kárpátaljai osztálykirándulásokat szervezni és a Borzsavölgyi Kisvasút rajongói is kapnának a lehetőségen. Külön öröm, hogy így az ukrán vasút a gyalázatos, napi két vonatos menetrendjét napi háromra lenne kénytelen bővíteni a magyar lakta térségben.

Kisvonat Nagyszőllősön

Frissítés 2018. július 4-én: az Ukrán Vasutak elkezdték építeni a munkácsi állomás peronjaihoz vezető normál nyomtávú vágányokat, így az itt leírt forgatókönyv valósággá vált.