Hétfőn síszünetünk volt, ami szerencsésen egybeesett azzal, hogy a legtöbb időjárás-oldal komoly havazást ígért az Északi-középhegységbe. Végül ennek vasúti pálya magasságában látható jele csak a 87-es Eger-Szilvásvárad vasútvonalon volt, de a Mátra is jól nézett ki az M3-as autópályáról nézve. Az Időkép olyan mennyiségű havat jósolt Szilvásvárad környékére, hogy a hatályos utasítások szerint már mozdonyos előfogatot kellett volna kapnia az egyébként szóló bézés vonatnak, ami a kiherélt menetrendű, de csodaszép vonalon végre valami izgalmas témának ígérkezett.

Reggel még az objektív elé került mind a három megmaradt, de heteken belül a napi forgalomból eltűnő V43 vezérlőkocsi is, amelyek ma még a Füzesabony-Eger, Füzesabony-Vámosgyörk és Vámosgyörk-Gyöngyös ingákon megtalálhatóak, de hamarosan a KISS-ek által kiszorított, Fecske-szerelvények kerülnek a helyükre.

Az Egerből 10:10-kor induló, 1:03 menetidejű 35522 számú vonat a napi két vonat egyike, és ráadásul a korábbi. Nincs reggeli munkásjárat, iskolásjárat a festői mellékvonalon, kirándulójáratnak pedig elég kései, bár Budapestről pont jó, de nem tudom, mennyire népszerű egynapos program a fővárosból Bélapátfalva vagy Szilvásvárad. Csatlakozásra várás miatt pár perc késéssel, de elindult a vonat, aminek Szarvaskőig nagyobb gondja nem is volt. Az igazi havazás is ott keződött, meg a hegyek is.

A főúton a téli gumis, modern autóval is óvatosan lehetett haladni, néhol leszakadt faágak is növelték a vezetési élményt (frászt, utálok autót vezetni, nehéz körülmények között pedig pláne, bár jól esik, amikor túlélem a havas utakat, vagy sikeresen kitolatok két kilométert a pontosan autó szélességű, fákkal szegélyezett földúton). Először Tardosi kőbányák volt megállóhelynél kíséreltem meg letenni a kocsit, ami sikerült, de benne volt a pakliba, hogy kiszabadulni nem lesz egyszerű. A megálló szarvaskői oldalán egy s-kanyarba lehetett betelézni, ahol látványos volt, hogy a hóesés kezdete óta nem járt vonat arrafelé, 15 centinél is több hó feküdt a sínkoronán. Térerő nem volt, így a Vonatdroidon nehéz volt követni az eseményeket, de végül úgy tíz perc késéssel megjött a Bözöny a 117 176 pályaszámú motorkocsi képében, és elfoglalta helyét a fotóban.

A 117 176 pályaszámú Bzmot Tardosi kőbányáknál

Ugyanő Mónosbélen, az Egercsehi szénbányák szénrakodójának romjainál

A késés oka egy kényszerű megállás volt, az erdős szakaszon egy, a ráült hó súlya miatt megereszkedett fa útban volt, el kellett távolítani, de itt még sikerült önállóan megoldania a vonatszemélyzetnek. A szóló motorkocsi sebessége is korlátozott, hiszen a kettőből csak egy tengely hajtott, így ha az elkapar, a jármű nem megy tovább, a sín és az acél kerék közötti súrlódás pedig sokkal rosszabb, mint az akár nedves aszfalt és a gumi közötti.

Mónosbélig még egyszer megálltak, de nagyobb gond abból sem volt. Itt azonban már telefonáltak az állomásra, hogy kissé problémás a pálya. Végül továbbindultak, és Bélapátfalváról gond nélkül tovább is indultak, ám ezután ismét erdei szakasz következett, ráadásul kissé odébb a közúttól. Természetesen itt is találkoztak egy leszakadt fával, amit csak a Pan-Tel hajdan épült gerinchálózati optikai kábele tartott meg. Ehhez külső segítség kellett, a pályafenntartás és a bélapátfalvi tűzoltók közül utóbbiak nyerték a versenyt, némi sétával és egy láncfűrésszel ezt is megoldották.

Ennyi hó ült a szelvénykőre, a sínen is volt legalább ennyi.

Itt szeretném köszönetemet kifejezni a vonat személyzetének (mozdonyvezetőjének és vezető jegyvizsgálójának), amiért a jó pár fotós jelenlétét nem úgy fogták föl, mint terhet, nem akartak elüldözni, hanem segítettek minket a fényszóró-használattal, és pozitív jelzéseket küldtek, mintegy azt jelezve, hogy örülnek, hogy fognak tudni mit megmutatni otthon, ha megkérdezik, milyen napjuk volt.

A kisvasúthoz közelebb eső Szilvásvárad-Szalajkavölgy megálló és Szilvásvárad "nagyállomás" (valójában megálló-rakodóhely) között fekvő szakasz egy nagy nyílt töltés és egy hosszú, igencsak benőtt bevágás kombinációja, a vonat természetesen elakadt a bevágásban is, ismét nem a hó, hanem a fák miatt, így a pft-csapat is munkához jutott. Szilvásváradra végül tetemes késéssel érkezett meg, és mivel ez a motorkocsi adta volna a délutáni vonatpárt is, azt lemondták. Ennek a visszaútiját nem, mivel bármekkora késésnél, ha leközlekedik a vonat, a START megkapja a díját a megrendelőtől, de az irányítás kivételesen nagyon okosan határozott: mivel a jóval korábbi vonat utasai már úgyis föladták a várakozást/elmentek máshogy, így a leközlekedő első vonatpár visszaúti vonatát a második vonatpár visszaúti vonatának idejében közlekedtette le. Így legalább annak az utasai jól jártak, nem kellett az összes vonat utasának alternatívát keresnie.

Szalajkavölgy és Szilvásvárad között a szakadó hóban

Szilvásvárad megálló-rakodóhely

Ez volt tehát egy havas nap beszámolója egy magyar mellékvonalról. A kivitelezés itt szerintem rendben volt, a pálya és környezetének állapota, illetve a ritka menetrend itt nagyobb probléma. Természetesen a hóval nem csak baj jár, nagyon szép is tud lenni, úgyhogy szeretném ajánlani a különböző helyeken készült havas fényképeim gyűjteményét, mert szerintem a téli táj maga a csoda:

• További havas képek
• Képeim a 87-es számú, Füzesabony-Eger-Putnok vasútvonalról, még a teljes hosszról, mielőtt a kiskapudi hegyomlás miatt úgy nem döntöttek, föladják a szebbik részét

A visszaút képei:

Kérlek, kövesd a Facebook-oldalamat, hogy a Falujáró motorvonat és a benbe.hu minden frissítéséről értesülhess!