A hétvégén egy gyakorló mozdonyvezető tett ki egy fényképet, amint a Keleti pályaudvaron, a csarnok helyett a vágány elején megállt vonatról azonnal el kezdenek leszállni az utasok. A megállás oka az éberségi vagy a vonatbefolyásoló berendezések pillanatnyi üzemzavara volt, az utasok pedig azonnal a vésznyitóhoz nyúltak, amint látták, hogy peron már van a vonat mellett.

Ez természetesen egyrészt balesetveszélyes, másrészt addig, amíg ki nem ürült a szerelvény, a vonat blokkolhatja más vonatok vágányútját és késéseket okozhat. Ha ennyi, jól látható racionális érv szól ez ellen a magatartás ellen, ráadásul ez tilos (és büntethető is), akkor mégis, miért csinálják az utasok?

A kérdésre a csattanós választ a hétfő reggeli, kelenföldi események adták meg. Egy vonat meghaladta Kelenföld állomás megállj állású bejárati jelzőjét. Ugyan csak három méterrel, de az ilyen esemény első csoportos balesetnek minősül, amit kötelező vizsgálat követ. A vizsgálat célja megállapítani, hogy járművezetői hiba (kései vagy nem a megfelelő rendszerű fékezés), karbantartási hiba (például homok hiány), műszaki hiba, előre nem látható hiba (például az eredetileg továbbhaladást engedélyező jelzés visszaesése vörösbe), vagy valamely más körülmény okozta-e. Egy ilyen esetnél, még ha sem anyagi, sem személyi kárral nem járt első megközelítésben, a felelősség tisztázása vitathatatlanul fontos.

A vizsgálat viszonylag gyorsan, de így is több, mint egy órán át tartott. Eközben a vonaton tartózkodó utasok (akik úticéljuktól néhány száz méterre voltak ettől) végig a vonatba bezárva várakoztak. Ez elég frusztráló lehetett. Többször kérték a vonatszemélyzetet, hogy engedje leszállni őket, de ő korrekt módon, az utasításokra hivatkozva tájékoztatta őket arról, hogy ez lehetetlen. Az utasítások azért tiltják ezt, mert a többi vágányon vonatok közlekedhetnek, amelyek veszélyesek lehetnek az utasokra, illetve, mert a leszállás közben elszenvedett sérülésekért a vasút felelőssé tehető lenne, ez pedig nem hiányzik nekik.

Ez nyilván nem örömteli, hogy 500 ember meg kell várja a helyszínelés végét, és furcsa, hiszen buszon, villamoson ilyen baj nem lenne. Ami érthetetlenebb, hogy eközben a vonatforgalom is szünetelt (Kelenföldön nem kezelhették a biztosító berendezést, amíg annak állapotát nem rögzítik a helyszínelők), és több vonat, fedélzetén több ezer utassal órákon át várakozott peronnal rendelkező megállóhelyeken és állomásokon (Budafokon és Nagytétényben például). Azonban az utasításokra hivatkozva ezeknek a vonatoknak az utasait sem sengedték leszállni, pedig az tökéletesen biztonságos is lehetett volna. Ha bízunk abban a pozitív gondolatban, hogy az így a munkahelyükről, egyetemi vizsgáikról órákat késő emberek nem veszítik el az állásukat, nem rúgják ki őket az egyetemről, kapnak új időpontot a kórházban, stb., akkor is a kimaradt órák bérét levonják, az utóvizsga díját be kell fizetni, így az utasok több millió forint veszteséggel zárták a napot, amit senki nem térít meg nekik.

Visszatérve az eredeti kérdéshez - csoda-e, hogyha a vasút semmit nem tesz az utasai kimentéséért, sőt, a biztonsággal kiszállítható (és villamossal könnyedén továbbutazni tudó) utasokat is órákra kvázi túszul ejti, akkor az utasok inkább a saját kezükbe veszik a sorsuk irányítását, és megvésznyitózzák az ajtókat?

Egyáltalán, mennyi idő fölösleges várakozás után engedték volna el őket? Négy óra? Nyolc óra? Mikor hoznak nekik élelmet és vizet? A MÁV-START szerint mekkora ellátmány-csomaggal kell egy előreláthatóan tíz perces, ingázó vonatútra elindulni? És a legfontosabb: ha tűz vagy ütközés lenne, akkor kimentenék az utasokat? Ha az az állítás, hogy a vörös jelző meghaladása baleset, akkor miért nem gondoskodik a Katasztrófavédelem és a vasút ugyanúgy az utasok mielőbbi kimentéséről, mint egy "valódi" baleset esetén tenné?