fenti címben elég sok minden benne van, valójában mindegyik a 40a számú, Budapest-Pusztaszabolcs (teljes hosszát tekintve Pécsre vezető) vasútvonal felújításával kapcsolatos eseményekre utal.
A két vágányú, legfeljebb 120 km/h sebességre alkalmas, ám több helyen lassújelekkel tűzdelt, legtöbb állomásán sínkoronaszint alatti, sóderos peronokkal rendelkező, elővárosi-, távolsági- és teherforgalmat is lebonyolító vonal megérett a felújításra. Bár a síneket, ágyazatot, kitérőket (vagyis az úgynevezett felépítményt) többször is cserélték az építés óta eltelt 137 évben, a vágányokat tartó, néhol igen magas, vagy épp vizenyős helyen álló töltéshez (az alépítményhez) talán sosem nyúltak. Ez komoly strukturális gondokat jelentett, amiket most igyekeztek orvosolni, így tehát ezúttal indokolt volt a teljes kizárásos vágányzár. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a magyar vasút szereti a saját kényelme érdekében akkor is teljes kizárással végezni a munkáját, ha ez elkerülhető, vagy éppen teljességgel indokolatlan.
Pótlóbusz Százhalombattán
A Budapest-Újszász-Szolnok vonal M0 felüljárójának építésekor például építettek egy magas, sóderból készült töltést, ami kikerülte az építési területet; itt azonban a sűrű beépítettség miatt erre esély sem volt. Terelőútvonal a személyszállító vonatoknak nincs, ami lehetett volna (a balatoni vonalat Érd állomással összekötő deltavágány) csak most fog megépülni, mivel a tervrajzokon évtizedek óta létező vágány helyét az önkormányzat valamiért fölparcellázta, így most ki kell sajátítani és le kell bontani a tízegynéhány éves családi házakat.