Jópár cikk és blogposzt megemlékezett róla az utóbbi időben, hogy a szállodai termosztátok, a liftek ajtózáró gombjai, valamint a ritkán használt gyalogátkelőhelyek gyalogosok számára kihelyezett jelzőgombjai, amelyekkel maguk számára zöldre kapcsolhatják a lámpát, csak kamuk, és a felhasználókban csak a kontroll érzését erősítik, de valójában mindent egy rideg és számító algoritmus dönt el. Nem akarom cáfolni, hogy ez sok helyen így van, mindössze azt mutatnám meg, hogy aki ezt tervezte, az nem mérnökien gondolkodik, és úgy egyébként is, az ilyen megoldások orbitális baromságok.

A hozott példa a hollandiai Rotterdam lesz, ahol egyéb átverések is találhatók: például a magaspadlós metró és az alacsonypadlós villamos által közösen használt vágány:

Oké, a kép valójában A Hágában készült, de a főváros metróját a rotterdami közlekedési cég, a RET üzemelteti (képzeljük el, hogyha a hármas metrót a Szolnoki Közlekedési Vállalat működtetné...)

Szintén Rotterdamban hatékonyan működik (Londonhoz hasonlóan) a gyorsjáratú katamaránokkal üzmeltetett vizibusz rendszer:

Vizibusz Rotterdamban

De még ez sem az a csoda, amiről beszélni szeretnék.

Rotterdamban ugyanis a város minden pontján, a forgalom nagyságától függetlenül, mindenhol nyomógombos gyalogátkelőhelyek vannak: ha nem nyomsz gombot, életed végéig várhatod, hogy az autóforgalomnak piros, neked zöld legyen a jelzőlámpa. Ez talán itthonról is ismerős. Ha viszont megnyomod a gombot, csoda történik: a gombnyomás pillanatában pirosra vált a közúti járművek lámpája, és 2-3 másodperccel később zöld lesz a gyalogosoké! Vagyis a zebrához érkezésed után szinte azonnal leléphetsz és elindulhatsz a túloldal felé; pár másodperccel a zebrára lépésed után a zöld villogni kezd, majd piros lesz, és az autósoké szinte azonnal zöld: te viszont szabályosan befejezheted az átkelést, az autósok csak azután indulnak. Ha gyors voltál, hamarabb, ha lassú, akkor később.

Ennek az a lényege, hogy senkinek nem kell igaziból a szoftverre várnia, vagy a ki tudja, kik által meghatározott reakcióidőre, hanem mindenki akkor kelhet át, amikor dolga van, de ezzel az autóforgalmat is a lehető legkevésbé zavarja. Tulajdonképpen nem is logikus sehogy máshogy működtetni ezekez a lámpákat, mégis, sehol másutt jártamban-keltemben nem láttam hasonló megoldást.

Az itthoni megoldást mind ismerjük: odaérünk a zebrához, gombot nyomunk, a lámpa pedig 90-120 másodperc múlva akár zöld is lesz. Addigra a legtöbb utunkon keresztülrohantunk az autók között cikázva, különösen hétvégén vagy este. Cikázni muszáj, mert ha három percre laksz a buszmegállótól, akkor nem tervezel egy kétperces pirost az útvonaladba, pláne, ha egyébként alig van forgalom; a megonyomott gomb viszont kifejti hatását, így miután te átkeltél és jó esetben a buszodra is fölszálltál, egyszer csak piros lesz az autóknak, akik állhatnak fél percet a semmiért, hiszen gyalogos a zebránál már rég nincs. Eközben fölöslegesen pöfögnek, az újbóli fölgyorsításhoz jelentős mennyiségű üzemanyagot égetnek el, ezzel szmogot, üvegházhatást okozva, és még idegesek is lesznek a sofőrök.

Eközben többször kis híján lekéstem a buszomat, mert a lámpa a gombnyomást szinte figyelembe sem veszi. Pedig csak át kellene vennie a rotterdami ritmust, és mindenkinek - gyalogosnak, autósnak egyaránt - jobb, gyorsabb, egyszerűbb lenne az élete!

Itt emlékeztetnék kicsit Tarlós István főpolgármester úr első megválasztásakor tett választási igéretére, miszerint megszűntet jópár lámpás csomópontot. Ez nem hülyeség: sok esetben a lámpa csak növeli a dugót, növeli a feszültséget, és eközben leszoktatja az autósokat a KRESZ betartásáról. Ha fontos helyeken is több lenne a zebrás, táblás kereszteződés, akkor a kevés önálló zebránál is könnyebben tudnák a gyalogosok az elsőbbségüket érvényesíteni.

Sokszor egyébként a lámpás kereszteződés nem segít: Óbudán az Ürömi út és a Pusztakúti út kereszteződése hajdan táblás volt, nemrég sok-sok millió forintért lámpát kapott. Azóta mindig beragadok a pirosba, gyakori a dugó a Pusztakútin, de az Ürömin meg nem lett kisebb. Sőt: a közeli HÉV-átjáró jellegéből fakadóan meg-megfogja a forgalmat, mióta lámpa van, ezt egyre nehezebben kezelik le az Ürömről érkező autósok. A forgalom akadozóbb lett, az áteresztőképesség semmi esetre sem nőtt. A legjobb megoldás filléres lett volna: a kereszteződés közepébe le kellett volna festeni egy fehér körlapot, és minden irányból kitenni a körforgalom táblát. Szabályosan ugyan nem fér el, de mégis lehetett volna eszerint kezelni a forgalmi helyzetet, és így sokkal folyamatosabb lett volna a közlekedés. Sopronban például igencsak bevált ez a megoldás (a buszok ott is egyenesen hajtanak át, hiszen a körirányt nem tudják lekövetni), itt is jó lett volna.

Konklúzió: amit ma a Főváros a lámps kereszteződésekben végez, az csapnivaló, és ehhez a Flórián térre sem kell kisétálni. Ideje lenne, hogy a huszonegyedik század betörjön erre a területre is, és ehhez nem kell mesterséges intelligencia: valójában a legegyszerűbb megoldások a célravezetők. Csak ezekkel az a baj, hogy úgy segítenek a közlekedési gondokon, hogy egy ici-picit gátolják a magukat kivételezettnek gondolók közlekedését. És emiatt ez itt sosem terjedhet majd el.