Időről-időre megtörténik egy vasútbaráttal, hogy összetűzésbe keveredik vasutasokkal, de leginkább vasútőrökkel a járműfotózás kapcsán. Ilyenkor mindig két álláspont ütközik: a vasutas úgy érzi, ő van otthon, és azt persze senki sem szereti, ha otthon zavarják, másrészt pedig a fotós ismeri a jogait, és érthető módon szeretne élni is velük. Mint minden ilyen konfliktus esetén egy kicsit mindkét félnek engednie kell a megoldáshoz.

Szerencsére a MÁV teljesen egyértelműen megfogalmazza saját oldalán, hogy az utasforgalom számára megnyitott területeken (váróterem, állomás előtti tér, szigetperonok) a fotózás engedélyezett. Érdemes átböngészni a dokumentumot, hiszen az is kiderül belőle, hogyan lehet elvileg üzemi területeken fényképezni! Azért írom, hogy elviekben, mert én mióta ez a rendszer van, és nem az egész éves országos engedély, még egyszer sem próbáltam üzemi területen fotózni.

Fotósvonat résztvevői Kisterenye állomáson - arról megoszlanak a vélemények, hogy a keskeny peronok a vonatok indulását megelőző perceket kivéve utasforgalom számára megnyitott területnek minősülnek-e

Ilyenkor legtöbbször a mozdonyvezetőknek vannak problémái a felvétel elkészültével, hiszen a peronon gyakran annyira közel állunk hozzá, hogy a fotón az arca fölismerhető lehet. Ilyen fotó a hatályos jog szerint nem is készülhet, de azért ez nem életszerű, mindenesetre publikálás előtt a szereplők arcát érdemes elmosni. Ha valaki így is fölismeri Vas II. Jánost a Kelet Fűtőházból, az már egy sajnálatos véletlen. Kérem a fotós kollégákat, hogy ilyen helyzetekben igyekezzenek tiszteletbe tartani a szerepelni nem vágyó mozdonyvezető vagy más vasúti dolgozó munkáját! Éri őket elég stressz így is.

Zavaróbb az, amikor a vasútőrök találják meg a jogszerűen, alkalmasint vasutasokkal való beszélgetés után dolgozó fotóst, ahelyett, hogy a rongálók, graffitizők vagy a zsebtolvajok nyomába erednének. Emberileg nem nyerő, de sajnos ilyenkor egy alapszintű tájékoztatás adása után egyszerűen ignorálni szoktam őket. Akinek van kedve, hordhat magánál A5-ös röplap formájában a fenti MÁV dokumentumból, de igaziból nem hat rájuk. Vannak viszont vicces sztorik, amikor a vasútőr által értesített rendőrök valami csoda folytán meg is jelennek, majd a vasútőrt veszik elő többszörös jogsértésekért. Ha nagyon nagy a baj, a MÁV sajtóosztály itt érhető el.

A legjobb megoldás viszont az, ha fölsétálsz egy pályától távoli domb oldalába, fölmászol egy megfelelő fára, ekkor ugyanis egyrészt biztos olyan apró lesz a mozdonyvezető a fotón, hogy nem kell félned a bíróságtól, másrészt jó eséllyel észre sem vesznek.

A hegyoldalból fotózással legfeljebb a gazdának lehet problémája, de többnyire neki sincs

Van egy sajnálatos helyzet is, ami néha nagyon megnehezíti a vasutasok és vasútfotósok közötti kommunikációt, mégpedig, hogy egyes vasutasok azt hiszik, hogy a főnökeik majd valami végzetes hibát fognak fölfedezni a képeken, és emiatt ki fogják rúgni őket. Ez nagyon mélyen beleivódott némelyek fejébe, de azt gondolom, és javítsatok ki aktív vasutasok, ha tévedek, de alapvetően szerintem szabályzat szerint szoktátok a munkátokat végezni, nem? Ha pedig így van, akkor nagyon valószínűtlen, hogy ez a forgatókönyv váljon valóra. Ahhoz nagyon nagy böszmeséget kell csinálni, és akkor meg talán nem is baj, ha kiderül, elvégre sokak élete foroghat kockán még akkor is, ha végül szerencsés lesz az eset kimenetele.

Igen, engem is kértek már meg vasutasok, hogy valami apró szabályszegés (védőfelszerelés használatának elmulasztása pl, vagy biztonsági határjelzőn kívül, de más mozgást nem veszélyeztetve történő megállás) után töröljem a képet. Ez megoldható, ha magam észreveszek egy kiégett fényszórót vagy hasonlót, általában magamtól is a fiók mélyére rejtem a képet. Egyes vasutasok viszont teljesen híján vannak a kompromisszumkészségnek, és elvárják, hogy sose fotózzunk, hiszen azzal veszélyeztetjük a megélhetésüket, és ezért ádáz ellenségességgel tekintenek ránk. Sajnos ezt viszont már nem reálisan várják el, és így nem is gondolom, hogy bármely vasútfotósnak föl kellene az egészet adnia ezért. Ezt elvárni egyszerűen egy vasutasnak sincs joga.

Sok mozdonyvezető büszke a munkájára

Erre persze kaptam már meg nem egyszer, hogy "Na, ezért utálnak benneteket, vasútfotósokat!", de egyfelől én nem találkozom a pályán ezzel az utálattal, többnyire kérik a vonatról készült képeket a mozdonyvezetők, sokakkal elég jóban is vagyok, másfelől egy ilyen buta kisebbség utálatát még el tudom viselni. Ez van.